Kényszer házasság - 3. fejezet

Csábító sötét

Dean szemszöge:

Egy órája már, hogy a kávézó bőrülését melegítem Cass, a feljegyzéseim és egy sajtburger társaságában. Összefüggéseket kutattunk a három áldozat között. Természetesen arra már sikerült rájönnünk, hogy mindnyájuk öngyilkos lett valamint, hogy a templomban vagy annak körzetében találták meg a holttestüket. De ez az információ édeskevés. Ha egy kis fantáziát viszünk a dologba azt mondanám, hogy bosszúálló szellem. Legalábbis erre gyanakodunk. De hogy őszinte legyek még én se hiszem el ezt. Mármint miért lenne az? Akkor lettek volna jelek, de az áldozatok hozzátartozói semmit nem említettek Castielnek, amikor is a tudtom nélkül látogatta meg őket és kikérdezte őket az esetről, még tegnap este. Ráadásul igen csak meglepődtem, amikor, mint kiderült az FBI egyik emberének adta ki magát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mikor megtudtam nem nevettem el magam, de büszke vagyok rá, amiért ennyi fejlődést elért azóta amióta ismer minket, Winchestereket. Mondták már hogy hatással vagyunk az emberekre, na de hogy a mindig szent és az Úr akarata szerint cselekvő Cassre is, a fene se gondolta volna. Szárnyas barátom éppen a látogatását ecseteli, amikor a hozzátartozóknál járt, legszívesebben belepörgetnék a monológba, ha ez lehetséges lenne, ugyanis abszolút nem érdekel, hogy gyömbér teával kínálták őt, ami meghatotta őt, hogy vannak még tisztességes emberek. 

- Cass, a lényeget! - sóhajtok fel unottan, miközben az előttem lévő sajtburgerbe harapok.  Fáradtan nézek rá, amikor összeráncolt szemöldökkel pillant rám, jelezve, hogy elszeretné mondani. Ha a gyömbér tea a megoldás arra, hogy rájöjjünk az esetre, akkor felőlem naphosszakat beszélhet róla, csak engem kíméljen meg tőle. Amíg ő az italt hadarja halkan, mintha Isten tudja milyen titok lenne, addig én a külvilágot kizárva minden figyelmemet a sajtburgeremre fordítok, egészen addig míg egy papírfecni nem esik mellém, melyet egy éppen távozó vendég ejtett ki a táskájából. Automatikusan a fecnihez nyúlok és rá sem pillantva ragadom meg a nő karját, aki bájos mosollyal pillant rám. Meg kell mondjam igazán kegyes volt vele a természet. Bevetem minden eddig tanult csábítási technikámat és olyan feltűnően, ahogy csak tudom végig mérem. Feszülő bőrnadrág tapadt rá formás, hosszú lábára. Vékony, alkata egészen beindította a fantáziámat, főleg amikor a mellére esett a pillantásom, melyet egy falatnyi sötétlila top takart. Hosszú haja a göndör fürtökkel a vállára omlott és a vége már a hátát verdeste.  Az arca veszélyt sugárzott. Szemei a barna legsötétebb árnyalatát tükrözte. Vörös szája pedig hívogatóan csalogatott maga felé. Teljesen megbabonázott, ennek ellenére is egy szemérmes mosolyt varázsoltam magamra és úgy nyújtottam neki a papírdarabot. 

- Ezt elejtetted. - mondom, miközben szemem előtt már az éjszakámat képzelem, ahogyan éppen testének minden egyes pontját végig simítom a kezemmel melyet a szám kísér. A mogyoróbarna haját ujjaival birizgálni kezdi, ami feltételezem az egyik csábítási módszere. Bár annyi pénzem lenne, ahányszor ezzel próbálkoztak! 

- Tudom. - mosolyog rám és ajkába harapva figyeli a reakciómat, ami nem merül ki másban, csak egy szemöldökfelhúzásban. 

- Egyébként Aaron Hauston vagyok! - nyújtom felé egy kamunévvel a kezemet várva, hogy megérintse. Kíváncsi vagyok a bőrére, hogy vajon mennyiben merül ki a puhasága. 

- Én pedig a Szabadságszobor! - mondja ezt úgy, hogy egy pillanatra el is hiszem, hogy igaz, amit állít. Zavartan nézek rá, mire ő bájosan mosolyog tovább, mintha nem egy oltári nagy baromságot nyögött volna be éppen. Erre a pillanatra már Cass is rájött, hogy tulajdonképpen magában beszél, mint holmi elmebajos, szóval csöndben meghúzódva hallgatózott. Legalábbis szerettem volna ha csöndben teszi. 

- És mi az igazi neved? - kotyog bele mindentudóan Castiel. Összevont szemöldökkel nézek rá, amit tulajdonképpen ő észre sem vesz. Eléggé feltűnően méregeti az előttem álló csinos nőt, de gondolom neki nem olyan a fantáziája, mint az enyém. Legalábbis nagyon remélem, mert most irigy leszek és nem, nem szándékozom osztozkodni. Nem igazán vagyok benne egy édes hármasban, főleg nem Cassel, még a végén a elűzné a szentbeszédével mint régebben azt a nőt a bárban. 

- Katherine. - feleli, miközben elveszi a papírt a kezemből és egy nagy "K" betűt firkant rá. Ekkor veszem csak észre, hogy egy telefonszám van a papírra írva. Széles mosollyal nyugtázom tettét és egy kísérletképpen miközben ír, addig odahajolok a füléhez és haját eltolva suttogni kezdek. 

- Na és Katherine, mit szólnál ha...? - kezdek bele, de Cass megint úgy érezte, hogy újra jártatnia kell a száját, ezért szépen félbeszakított. Amint elmegy a Kath, tuti megtépkedem a szárnyait. 

- Társaságban nem illik sugdolózni! - mondja közömbösen, miközben feláll és pulthoz vánszorog, hogy kérjen egy áhított gyömbér teát. Muszáj, hogy gyorsan a kezemet a számra tapasszam, hogy fel ne nevessek hangosan, amikor a pultosnak magyarázza, hogyan készítse el az italt. 

- Fura egy barátod van. - jegyzi meg a mellettem álló szépség. - Egyébként mit is mondtál mi a neved? - kérdezi hosszú szempillái alól. Az agyam sebesen kattog, hogy eszembe jusson a név, amivel próbálkoztam. Általában nem osztom meg másokkal a valódi nevem. Miért tenném? Elvégre ki is találhatok egyet, igaz? Már éppen mondanám a soron következő álnevem, amikor rám vigyorog. - Tudod Dean, azért többet vártam volna tőled. - mondja, mire a szemeim döbbenten kitágulnak.

- Honnan tudod a nevem? - kérdezem, közben már fel vagyok készülve, hogy ha úgy adódna bármikor megsebesíthessem. 

- Tudom nem szép dolog, de egy kicsit füleltem és hallottam, hogy a barátod így szólít. Viszont azt tanuld meg, hogy hazudni csúnya dolog. - mondja, miközben rám kacsint. Az eszem megáll komolyan. Úgy néz ki a mai nap egyszerre fogok Cassnek egy nyaklevest adni és köszönetet mondani, amiért felébresztett, habár nem abból a célból, hogy találkozhassak Katherinenel, de az részletek kérdése. Mindenesetre, akármennyire is vonzó ez a nő, de jelenleg nem igazán van időm arra, hogy ezzel foglalkozzak, majd utána. Egyre furább a gondolkodásom, én magam sem értem, miért utasítok vissza, még ha csak magamban is egy ilyen elképesztően csodálatos nőt. Megnyalom a szám szélét, ahogyan feszes fenekére esik a pillantásom, de azon nyomban megrázom a fejemet. Fáradt sóhaj kúszik ki a számból és megdörzsölöm gyengéden a halántékomat. Katherine rám pillant és negédesen rám mosolyog, ami be kell vallanom eléggé jól hat rám. Széles vigyorra húzom a számat, közben az ujjaim már az arcán pihennek. Selymes bőre semmihez sem hasonlítható, de a szemében égő tűz engem is lángra lobbant. 
- Később hívj fel! - kacsint rám és oldalazva kimegy az épületből, amíg én csak bólintok egyet.
- Ebben a kávézóban pocsék a felszolgálás! - jelenik meg pillanatok múlva Cass és egy jellegzetes fintorral foglal helyet. Megfogja a kiskanalat és lassan kavargatni kezdi a teáját, amiben kezd feloldódni a cukor. Eléggé feltűnő látványt kelthettem, ha még az angyal is kiszúrta, hogy amióta a lány elment az egymás után követő számokat figyelem, olyannyira, hogy lassan már kezd beleégni az agyamba. - Nekem annyira nem volt szimpatikus. Volt benne valami sötétség. - állapítja meg váratlanul. Fáradtan emelem rá szemeimet és próbálok valamiféle képpen célozni a tekintetemmel arra, hogy néha igazán jól esne ha befogná. De végül is kit áltatok? Sosem fog megváltozni. 
- Cass had világosítsalak fel...- ülök le a helyemre és összekulcsolt kezemmel kezdek játszadozni, míg a kék szemek tulajdonosának elmagyarázom, hogy mit gondolok - Ha egy nőben első látásra sötétséget látsz, az jobbára azt jelenti, hogy titokzatos, ha pedig titokzatos akkor sokkal több mindenről tudsz neki beszélni, van miért küzdeni és természetesen jó az ágyban. 
- Örültem volna, ha az utolsó pontot nem említed. - mondja unott hangon, míg én harminckét fogas vigyort villantok neki, amit ő a szokásos semmitmondó arcával reagál le. 

Már régen besötétedett, amikor Cassel éppen a tetves motelben szidtuk azt a lényt, mely megölte a három embert. Hál istennek azóta sikerült azonosítanunk egy újabb szempontot, még pedig, hogy az áldozatok, mind nősek és a harmincas-negyvenes éveiben jártak. Ez egy olyan információ volt, melyen érdemes volt elindulni, mivel voltak közös dolgok, de a leginkább szembetűnőbb az volt, hogy mindhárom férfinak volt priusza. Ami eléggé fura dolog, ha úgy vesszük, mert azért egy olyan ember, aki ölt már embereket az mi a fenéért ment papnak? És egyáltalán minek volt szabadlábon? Ha rajtam múlott volna ezer lakatot tettem volna a zárkájára, hogy még csak véletlenül se jusson ki. Kezem ökölbe rándult még csak attól is, hogy valaki ártatlan embert öl csak azért, hogy a beteges vágyait kielégítse. Fintor ül ki az arcomra és a hányinger kerget, amit hiába is, de gyorsan le kell törölnöm a képemről, ugyanis a telefonom éles hangja betölti az egyébként síri csendben álló szobát, melyben csupán csak Cass nézegeti a papírokat és az adatokat. Előkapom a készüléket a kabátzsebemből és unottan nézek a telefonra, amikor meglátom az öcsém nevét a kijelzőn. Tudhattam volna, hogy nem tud nélkülem még levegőt sem venni, mindenesetre gyorsan megnyomom a zöld gombot és a fülemhez tartom a telefont. 
- Szia! Én vagyok! - szólal bele még mindig túlságosan is kölyök hangján. 
- Szia Sammy! Mi újság? Megvannak a szellemek? - kérdezem, miközben hallom a sóhaját a készülék másik feléről. 
- Mint kiderült kicsit többen vannak, mint vártam. Ezért kicsit tovább leszek.
- Miért?
- Nem nagy sztori igazából, csak egy iskoláról van szó, ahol a szülők a tanárokat felakasztották, mert a gyerekeket úgy nevelték ahogyan régen. Mármint körmöst kaptak meg hasonlók. Most pedig a tanárok bosszút állnak. - mondja, de tulajdonképpen én még mindig a második mondatának örülök legbelül. Távol marad a veszélytől és nem fog vele semmi probléma előfordulni. Pár szellemmel meg simán elbír.  - Na és veled mi a helyzet? - kérdezi csupán csak úgy, mint egy csaj, amikor pletykálhatnékja van. 
- Még mindig nem kaptam szófosást, szóval nem fogok regéket mesélni. Mi is dolgozunk egy ügyön, amit jó lenne ki is deríteni. - ecsetelem, míg Castiel kék szemeibe nézek, amik jelen pillanatban az arcvonásaimat fürkészik. 
- Valóban? Miről van szó? - teszi föl újabb kérdését Sammy. 
- Három egyidős férfi halt meg a templom közelében tegnap, mindnyájuk lelke hiányzott. - mondom a tudnivalókat. 
- Érdekes. - hümmög, miközben hallom, ahogyan éppen egy papírral csörög. - Szerintem ez egy démon lesz. Több féle van...
- Tudom öcsi, erre már rájöttem én is. - hazudok, miközben fel írom nagy betűkkel egy lapra, hogy " démon? ", majd Cass felé fordítom, aki összehúzott szemöldökkel hümmög egyet. 
- Ennek igazán örülök, de most mennem kell, mert Vicky hív vacsorázni. Sok sikert! 
- Kellemes nyáladzást Rómeó! - búcsúzok el, majd kinyomom a telefont, ezáltal megszakítva a hívást.